3,1
Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk
van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott
ajánlólevelekre?
3,2
A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe,
amelyet ismer és olvas minden ember.
3,3
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk
által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő
Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek
hústábláira.
Be van írva a szívembe, vagy
sem? Kárhozatra szánt tévelygő, vagy sem? Hosszú beszédek hangzottak el, mikor
miért tesz itt Pál éles különbségeket, használva a karakteres kettéválasztás
bemutatását. Ez bűnös, amaz meg megváltott csúszik ki néha a szánkon. Pedig
nagyon vigyáznunk kellene, ne próbáljuk az Isten végítéletét mi eljátszani most
itt nyúlfarknyi életünk során. A társas lény ember, mint a biológiai rendszer
egy darabja közösségi lény ezért kell betartania a közösségi szabályokat. Ezek nagy
része nem annyit jelent csupán, hogy ne kövess el olyat, amiért börtönbe
vihetnek. Kérdés, mikor szántál utoljára időt arra, hogy szólj egy jó szót
olyanhoz, akit amúgy legszívesebben észre se vennél, adtál e már úgy ajándékot,
hogy nem is gondoltál viszonzásra, gondolsz-e arra mit vált ki viselkedésed
tömött buszon, sorbaállás közben, vagy autóvezetés során? Avagy előfordulhat,
hogy a másik ember egy tárgy a szemedben, nem pedig a teremtés egyik csodája?
Hosszan lehetne sorolni még a példákat, egy azonban bizonyos a „szeresd
Istenedet” és a „szeresd felebarátodat” parancsok be nem tartása és a
büntetendő törvényellenes tett közt különbség van. Az egyik extrém esetben
biztosan erkölcstelen, a másik bűnöző.
Fekete Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése