7,8
Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem
bánom. Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is,
megszomorított titeket,
7,9
de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem
hogy megtérésre szomorodtatok meg: mert Isten szerint szomorodtatok
meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt.
7,10
Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést
szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált
szerez.
7,11
Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora
buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt
méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt
ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen
igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.
7,12
Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a
sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá
legyen buzgóságotok, amely az Isten színe előtt van bennetek
irántunk.
7,13Ezért
tehát megvigasztalódtunk, de megvigasztalódásunkon túl még
jobban örültünk Titusz örömének, hiszen ti mindnyájan
megnyugtattátok a lelkét.
7,14Mert
ha egy kissé eldicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg,
hanem amint mindent az igazsághoz híven mondtunk el nektek, úgy
Titusz előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult.
7,15Az
ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik
mindnyájatok engedelmességére, amint félve és aggódva
fogadtátok őt.
7,16Örülök,
hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése