8,1
|
Hírt
adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről,
amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.
|
8,2
|
Mert
a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük,
és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett.
|
8,3
|
Tanúskodom
arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként
adakoztak,
|
8,4
|
és
erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti
szolgálatban adakozással részt vehessenek.
|
8,5
|
És
nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat
adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.
|
8,6
|
Úgyhogy
bátorítottuk Tituszt, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze
is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
|
Milyen furcsa dolgok ezek! Hogy lehet ez? A nyomorúság idején örömben bővelkedni? Szegénység idején tisztaszívűségben gazdaggá lenni? Erőn felül, önként adakozni? Sürgetni, hogy a szolgálatban hadd vehessek részt? Érvényesek lehetnek ezek még ma is?
Mit tapasztalunk ma: legtöbben tele vannak panasszal, örömökről szinte szó sem esik, tisztaszívűség, erőn felüli adakozás, szolgálatban való részvétel sürgetése: ezek pedig legtöbb közegben lassan már teljesen ismeretlenül és idegenül hangzanak.
Miként is lehetségesek ezek dolgok? Csak egy módon, nincs más út, és az ige nagyon világosan, nagyon érthetően meg is mutatja azt az utat: A macedóniaiak először önmagukat adták az Úrnak. És az ige azért azt is elmondja, - nehogy elbízzuk magunkat, és esetleg önmagunk teljesítményeként könyveljük el a sikert -, hogy ez Isten kegyelméből adatott meg Macedónia gyülekezeteinek, majd a korinthusbelieknek, és adatik meg nekünk is, itt a budai gyülekezetben. Éljünk hát, a Tőle kapott kegyelemmel, fogadjuk el Tőle azt, amit Ő nekünk adni szeretne!
Csenki Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése