Hétfő, Jel 21,1-8

Ézsaiás 65,17

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!" És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál".

Jó volt így a testvérekkel együtt végigolvasni a Jelenések könyvét. Mindenki birkózott a bonyolult képekkel, a csodálatos és félelmetes, ember által még soha meg nem látott élőlények, fenevadak leírásával, az igazán isteni megízlelésével. De itt hirtelen kitisztul a kép. „Megtörtént” Új ég és új föld tárul elénk. Pedig a mostanit is szeretjük. Minden kegyetlenségével, igazságtalanságával, szörnyűségével együtt mégis ez a föld az otthonunk, testben eltöltött időnk egyetlen színtere, melyért hálát adunk minden reggelen, amikor még felébredhetünk. El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz ez az elkövetkezendő, ami összehasonlíthatatlanul jobb és szebb, mint a mai. Mennyivel többet tartogat nekünk Isten annál, mint amire számítunk, vagy amit el tudunk akár csak képzelni is. Bárcsak a győztesek között lehetnénk mi is, Uram, hogy örökölhessük mindezt!

Bartos Bea