Trombitált az első, és jégeső támadt, és tűz vérrel keverve, és lehullott a földre: megégett a föld harmada, megégett a fák harmada és megégett a zöld fű is mind. A második angyal is trombitált, és valami tűzzel égő nagy hegy zuhant a tengerbe, és a tenger harmada vérré lett: elpusztult a tenger teremtményeinek harmada, amiben csak élet volt, és megsemmisült a hajók harmada is. A harmadik angyal is trombitált, és az égből egy nagy égő csillag hullott le, mint egy lámpás, és ráesett a folyók harmadára, és a vizek forrásaira. A csillag neve pedig Üröm, és ürömmé lett a vizek harmada, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak. A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön harmadrészük, a nappal se legyen világos harmadáig, az éjszaka is ugyanígy. Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magános sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: "Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.
De a csend elmúlt, amikor az első angyal megfújta a trombitáját. Négy trombita szólal meg, a föld pedig pusztul. Trombiták harsantak, amikor Jerikó falai leomlottak, Isten erejét, hatalmát hirdették. Nézhetünk rettegve is a dolgok végére: mi lesz velünk, ha megszólalnak a harsonák? De szerintem jobb, ha bátorítást nyerünk a trombitaszóból, új erőt, amely az élet harcaiban is lelkesít. Isten erős, harcol velünk, ne feledjük – ezzel a bizalommal tekintsünk az idők végén felharsanó trombitaszóra, mert van, akinek ébredést, van, akinek pusztulást hoz.
Pompor Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése