Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt." De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.
Most gondoltam bele, hogy mennyi mindent csinálunk, szervezünk, dolgozunk néha éjt nappallá téve, értékes, fontos lelki dolgokat hátratolva, abban a hiszemben, hogy ez így van jól. Végül is ezekért jár a dicséret, a fizetés, a jutalom, az elismerés. Pedig az ige világosan beszél: higgyj Istennek és minden más a hitedért a tiéd lesz. Az Úr nem tulajdonít neked bűnt, megbocsáttatnak törvényszegéseid, kegyelemet kapsz. Nem kell hozzá külső jel, Isten nem válogat, fizikai különbségek nem számítanak nála, de szíved és életed legyen az Övé, s akkor boldog leszel.
Árvai Lackó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése