Szerda, Róm 16,1-16

Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.

Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban. Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nem csak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is.

Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is.

Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban.

Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek.

Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé.

Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat.

Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat.

Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét.

Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat.

Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat.

Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek.

Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik fáradoznak az Úrért.

Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért.

Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.

Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a hozzájuk tartozó testvéreket.

Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olümpászt és a hozzájuk tartozó szenteket mind.

Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.

Lassan a végére érünk a római levélnek. Az utolsó rész elején Pál szépen sorra veszi mindazokat, akiktől név szerint is szeretne köszönettel elbúcsúzni. Ha erről a szakaszról készülne egy szófelhő, nem kérdés, hogy melyik szó lenne a legdominánsabb: KÖSZÖNTSÉTEK. Összesen tizenhétszer írja le ebben a rövid szakaszban. Vajon miért? Miért nem csak egyszer és utána sorban a neveket? Úgy gondolom azért, mert így válik a köszöntés igazán személyessé, és az által, hogy mindenkiről szól egy-egy jó szót is. Csak néhány közülük:
„munkatársaim a Krisztus Jézusban”
„az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban”
„aki sokat fáradozott értetek”
„az Úrban szeretett”
„Krisztus kipróbált embere”
„akik az Úrban hisznek”
„akik fáradoznak az Úrért”
„az Úrban kiválasztott”

Tudjuk-e ebben is követni Pált? Mi milyen szavakkal, jelzőkkel illetjük, milyen szavakkal „köszöntjük” másokon keresztül azokat, akik fáradoznak az Úrért? Hogyan nyilatkozunk meg a gyülekezetünkről, presbiterekről, lelkészekről, munkatársakról, a gyülekezet tagjairól? Meglátjuk-e, észrevesszük-e bennük az Úrban szeretettet, akik az Úrban hisznek, akik Krisztus kipróbált emberei, akik fáradoznak az Úrért???

Add Uram, hogy mindig, minden helyzetben tudjak úgy tekinteni testvéreimre, mint az értem is fáradozó kiválasztottaidra, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban! Add Uram, hogy ezzel a szent csókkal tudjuk egymást köszönteni mindenkor!

Csenki Zsuzsa