12,6 Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter - két bilinccsel megkötözve - két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 12,7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről. 12,8 Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat!” Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: „Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!” 12,9 Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 12,10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Mikor kiment rajta, végighaladtak egy utcán, aztán hirtelen eltávozott tőle az angyal. 12,11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből, és mindabból, amit a zsidó nép várt.” 12,12 Amikor feleszmélt, elment Mária házához. Ez anyja volt annak a Jánosnak, akit Márknak is neveztek. Itt sokan egybegyűlve imádkoztak. 12,13 Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? 12,14 Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 12,15 De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” 12,16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 12,17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, és így szólt: „Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és más helyre távozott. 12,18 Amikor megvirradt, nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. 12,19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy vessék börtönbe őket. Aztán lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
Kedves Biblia-olvasó-közönség!
Vasárnap lévén, ma MINDENKIT arra hívunk, hogy foglalkozzon önállóan a napi igével!
Kérjük, olvasd végig és írd le saját gondolataidat, érzéseidet Péter csodálatos szabadulásáról!
Igen kedves történet, tele humorral és tanulsággal. Először is Péter engedelmessége, ahogy követte az angyalt, megtette, amit kért, bár nem volt még tiszta előtte, hogy mi is történik vele valójában. Engedelmessége gyümölcse: a tisztán látás.
VálaszTörlésA 12. verstől kezdve padig egy kedves, humortól sem mentes történet kezdődik.
Péter a csodálatos szabadulás után - mit is tenne - megkeresi hittestvéreit. Zörget. De a szolgáló, aki kimegy a kapuhoz, meglátva Pétert, örömében szalad, vinni a jó hírt a gyülekezetnek, hogy Péter megérkezett, de Pétert a kapun kívül felejti, nem nyit neki ajtót. Az egybe gyűltek (gyülekezet) imádkozik, hogy Péter kiszabaduljon, de az annak megérkezésének hírét hozó szolgálót alaposan lehordják: "Elment az eszed." Nem túl kedves. Péter meg áll a kapuban és zörget, zörget. Mikor végre beengedik, látják, hogy valóban Péter az, nem az angyala. És ámulnak. Annyira emberi, annyira ismerős!
Valóban, köszönöm, hogy felhívtad erre az aranyos szálra a figyelmemet!
VálaszTörlésPedig milyen vészterhes időszak az, amiről hírt ad...