Apolstolok Cselekedetei 13,1-12

13,1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. 13,2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." 13,3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.

Korabeli felirat Szergiusz Paulusz nevével

13,4 Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. 13,5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. 13,6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. 13,7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. 13,8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 13,9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, 13,10 és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? 13,11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. 13,12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.

Jézus, amikor elkezdte működését, megkeresztelkedve, Szentlélekkel betöltekezve, negyven napi böjtölés után a názáreti zsinagógában a kegyelem igéit, a "vakoknak szemük megnyílását" hirdeti. Az Úrnak ez az egyik első tanítása jutott eszembe, napi igénket olvasva. Ez utóbbi történetben, hasonló "előkészületek" után, mintha éppen az ellentétét látnánk annak, amit Jézus ígért. Szintén böjtölést és imádkozást követően, Pál a Szentlélek erejével vakká tesz egy hamis tanítót. Mintha itt éppen a fordítottja valósulna meg a jézusi kegyelemnek? Másról van természetesen szó: Elimás "büntetését" azért kapta, mert megpróbálta megakadályozni, hogy a helytartó megismerhesse az evangéliumot. Mi is bízhatunk: Isten gondoskodik arról, hogy senki se akadályozhasson meg bennünket az igazság megismerésében, "szemünk megnyílásában". Feltéve persze, hogy mi magunk valóban szívből kívánjuk azt. Ha igazán szeretnénk találkozni Jézussal, abban más ember nem tud minket meggátolni, soha nem érdemes tehát hitünk állapotáért másokat okolni. Pontosan nem tudhatjuk, hogyan mi lett ennek a szalamiszi történetnek a vége, de hittel tovább gondolva valószínűsítjük, hogy az Isten igéjét hallani kívánó helytartó megtért az apostolokkal való találkozás után.

Aki vágyik az igazság megismerésére, annak megnyílnak szemei, aki viszont szellemi látását az Úr ellenében használja, vakságra ítéltetik. Manapság talán ritkán tapasztaljuk ilyen radikálisan, de talán inkább csak nem vesszük észre, hogy milyen áldást, vagy átkot hoz életünkre, ha az Úr ellen, vagy az Úrért cselekszünk. Pedig Isten igéje örökkön élő és ható: "Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."

Gondos Attila