Apostolok Cselekedetei 13,13-41

"Férfiak, izraeliták..."

13,13 Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 13,14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 13,15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok." 13,16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok! 13,17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. 13,18 Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. 13,19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. 13,20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 13,21 Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. 13,22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. 13,23 Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, 13,24 miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. 13,25 Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. 13,26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. 13,27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. 13,28 Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. 13,29 Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. 13,30 De az Isten feltámasztotta őt a halálból, 13,31 és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. 13,32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. 13,33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. 13,34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. 13,35 Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. 13,36 Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. 13,37 Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. 13,38 Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 13,39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 13,40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: 13,41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek."

"Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok"

Ezt a verset emelem ki, mert a vasárnapi igehirdetéshez szorosan kapcsolódik. A misszióról volt szó. "Ha van valami buzdító szavatok..." Sokszor lenne, mégis hallgatok. Egyszer ezt is számon kéri tőlem az Úr.

Martin Luther King

Lehet, nem kellene így levezetnünk a hitünk alapját, ahogyan itt Pál teszi, van, amikor csak egy-egy mondatot vár tőlünk az Úr. Azt sem kizárt, ha lehetőséget kapunk a bizonyságtételre, milyen megtapasztalást adott életem Ura. Legyünk bátrak és nyitottak a buzdító szavakra, mely minket is megerősít.

Szigeti Lászlóné Ilike