Apostolok Cselekedetei 18,1-17

A nomád arabok 2000 éve ilyen sátrakban laknak

18,1 Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. 18,2 Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, 18,3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. 18,4 Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. 18,5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. 18,6 Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek." 18,7 Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. 18,8 Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek. 18,9 Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: 18,10 mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." 18,11 Erre ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük az Isten igéjét. 18,12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, 18,13 és így szóltak: "Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent." 18,14 Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: "Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. 18,15 Ha viszont rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti törvényetekről van közöttetek vita, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni." 18,16 Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. 18,17 Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.

Slawek Gruca: Driver

Annyira ismerős ez a rész is, nyugodtan kicserélhetnénk a helység és személyneveket, a mai Magyarországra, a történeten nem kellene változtatnunk. Én mindig úgy olvasom a Bibliát, hogy megpróbálom a saját éltemre, környezetemre vonatkoztatni, ez sokszor fájdalmas, mert szembesülnöm kell, hogy ma is ide-oda táncolunk, kétfelé sántikálunk. Sok por szállna ránk, ha Pál most járna erre, szállna szemünkbe, beborítaná életünket - bár talán nem is ártana, ha a könny tisztára mosná a szemünket. Ha más látással néznénk Isten ügyét. „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass.” – hangzott az Úr szava Pálnak. Csengjenek fülünkbe ezek a szavak éltünk minden helyzetében, mikor bizonyságot tehetünk Jézusról. Emlékszem hányszor éreztem, mondanom kellene valamit, megmutatnom, amit én már átéltem, beszélnem, szólnom kellene, s mégsem tettem. De voltak áldott alkalmak is mikor túlléptem minden félelmen, szorongáson és bizonyságot tettem az Úr Jézusról, még akkor is, ha az idő, a helyzet nem tűnt alkalmasnak... s azzá lett, mert nem féltem, nem hallgattam. Kérem az Urat, adjon erőt, időt mindnyájunknak, hogy szóljunk, vállalva a nemtetszést, az értetlenkedést, a támadást. 

Árvai Lackó