7,1 Amikről pedig írtatok, azokra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. 7,2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 7,3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. 7,4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 7,5 Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 7,6 Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként. 7,7 Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 7,8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 7,9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. 7,10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 7,11 Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét.
Nem mondhatjuk, hogy időszerűtlen az apostol írása házasságról és elválásról - bár kétezer év is eltelt azóta - , mert tanácsai mögött egy harcos élet megtapasztalásai és Krisztus tanításai állnak (Mt 5,32; 19,3-9.). Ez a tanítás világos és tiszta. Mai nyelven: magasra teszi a mércét. Ne legyintsünk rá, hogy ez ma már nem állja meg a helyét, mert nem a tanítás lett „avitt” , ódon, hanem mi tesszük azt súlytalanná megengedő magatartásunkkal.
Két hete újra indultak a házasságra készülő pároknak szervezett hétfő esti alkalmak gyülekezetünkben, ezért is fontos, hogy mi is ezt a tanítást tekintsük magunk számára elfogadottnak. Nehéz megtartani? Igen. Mindkét félre azonos felelősséget ró, amely alól nem szabad kibújni? Igen. Egyházunkban hivatalosan nem szentség a házasság, de aki megismerte és befogadta Krisztust, annak a tiszta házasság fontos. Annak a nehézségeknél a kegyelmi háromszög (♂+♀+Deo) jelenthet kiutat. Bárcsak erről is hallhatnának a fiatalok egybekelésük előtt.
Az elválás kérdése a mózesi törvényekben történt rendelkezés ellenére is fontos téma volt a zsidókeresztyén gyülekezetekben (lásd válólevél kiadása Hillél és Sammai iskolája szerint). Ma, amikor igen kevés a házasságkötés és annak is a legtöbbje hajótörést szenved, mert a felek elválnak, akkor csak nagy szégyenkezéssel beszélhetünk mindezekről, mert ez a mi közösségünkben sincs másképp. Van-e, lesz-e gyülekezeti stratégiánk a házasságok, és ezzel a családok megmentésére, én nem tudom; de kell, hogy legyen, mert igény van rá, nagy igény. Kérjük ehhez az Úr útmutatását naponként. Berzétei László
Úgy gondolom, hogy a gyülekezet és a lelkészeink sokat tesznek azért, hogy a házasságokat gondozzák: például most van a HÍD csoport és a Galamb hétvége. Persze, lehetne még sok egyebet is tenni, de már ez is nagy előrelépés.
VálaszTörlés