Pál első levele a Korinthusiakhoz 7,36-40

7,36 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. 7,37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 7,38 Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 7,39 Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 7,40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.

A 39. verset szeretném kiemelni. Mintha rólam írta volna az apostol. "...szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad."

A férjem halála után, ami éppen 16 éve, azt mondtam az Úr Jézusnak, rendelkezz velem, készen állok arra is, ha társat kívánsz adni, de arra is, ha nem. Te tudod, hogyan jó nekem. Téged szeretnélek szolgálni teljes szívemmel.

Ez idő alatt többször is kijelentette az Úr Jézus, hogy menyasszony vagyok, az Ő menyasszonya. Kell-e ennél nagyobb tisztesség? Mi az hogy boldog vagyok! De még mennyire, hogy boldog vagyok! Hála és köszönet érte Neki.

Szigeti Lászlóné Ilike