Márk evangéliuma 3,12-19

3,13 Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. 3,14 Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, 3,15 és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. 3,16 Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, 3,17 Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; 3,18 továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, 3,19 Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.
3,20 Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 3,21 Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

Mai szövegünk görög eredetije nem fér a bőrébe, rakoncátlan gyermekként viselkedik, amikor le akarjuk fordítani magyarra! (fine) A 14. vers elején az eredeti kifejezés καὶ ἐποίησεν δώδεκα szó szerint így hangzik: és alkotott (teremtett) tizenkettőt... Az egész szakasz alanya Krisztus, aki teremt (tanítványokat). Ezután ide-oda ugráló, alig lefordítható mellékmondatok következnek. A fent olvasható hivatalos fordítás megfegyelmezi e gézengúzt, de a Windows helyesírás-ellenőrzőnek még így sem tetszik! Ezt üzeni: "Ilyen hosszú mondatot nehéz elemezni, ez talán nem is egy mondat." Egy gondolatom ebből a "rendetlenkedésből" mégis hadd legyen: küldetésünk, az, hogy Jézus minket is elküld, ebből a kinyilatkoztatásból fakad! Arra teremtett bennünket, hogy vele legyünk és ebből fakad küldetésünk feladata és lehetetlen a küldetést jól végezni a Jézussal való együttlét nélkül és... (da capo al fine)

Molnár Péter