Márk evangéliuma 12,35-44

Krisztus Pantokrátor,
Cefalù székesegyház Apszisa

12,35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 12,36 Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. 12,37 Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.

12,38 Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, 12,39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; 12,40 felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."

12,41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 12,42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 12,43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 12,44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Igénkben Jézus ott ül az övéi között és beszél: hol az igazság, Krisztus a Dávid, vagy az Isten fia? Az írásokon keresztül mutatja meg, hogy a Messiásnak Dávid házából kell jönnie, de ő nem ember küldötte, hanem az Istené. Ilyen világos, tiszta beszédre van szüksége a ma keresztyénének is. Nem az ősök küzdelme, a naponkénti véres és ételáldozat, a rituális előírások szigorú betartása, a szent iratok buzgó kutatása váltja meg az embert, hanem Isten minden emberi értelmet meghaladó kegyelme. Századokra visszanyúlva olvashatunk a Messiás jöveteléről és minden úgy történt, ahogy kijelentette. 

A kijelentés ismerője azonban sokszor olyan, mint az írástudó: elbizakodott, öndicsérő, magát megjátszó, hiteltelen ember. Szól a figyelmeztetés: Te ne légy ilyen, mert súlyos ítélet vár rád. A gyülekezeti presbiter (elöljáró) sem lehet másmilyen, csak mint a példa: aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. Az első padból nem lehet látni, hogy mi is történik a gyülekezetben. A hátul ülő veszi észre az elkésőt, a rossz gerince miatt széken ülőt, az elalvót, a beszélgetőt, a nevetgélőt, az óráját nézőt, a feljegyzés gyártót. 

Figyelj Isten Ígéjére naponként és akkor megláthatod, Isten lelke mit üzen neked. 

Berzétei László