Márk evangéliuma 13,21-37

13,21 "Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! 13,22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. 13,23 Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!" 13,24 "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, 13,25 a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 13,26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; 13,27 és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig." 13,28 "Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 13,29 Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 13,30 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 13,31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 13,32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 13,33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 13,34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. 13,35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: 13,36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! 13,37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

Márk-ot néha szokták úgy is aposztrofálni, mint a „kétkezi” emberek evangéliuma. Kevés elmélkedés, minimális filozofálgatás, ellenben sok-sok tett, cselekedet és akció. Márk valóban leginkább arra koncentrál, ahogyan Jézus két kézzel megragadja a munka végét, gyógyít, vándorol, halottakat támaszt fel, ezreknek ad kenyeret, kisöpri a templomot, stb, stb… (És mivel Márk olykor mind térben, mind időben csapong, egy nikkelbolha is megirigyelhetné azt a tempót, amit Krisztus diktál.)

De itt most váratlanul lelassul a történet - filmrendezők és drámaírók is jól ismerik ezt a hangsúlyteremtő eszközt. Itt egy komplett fejezet, ahol semmi látványos akció, semmi pörgés, Jézus csak ül az Olajfák hegyén és csendesen prófétál. Jövőt mond.

Nem igazán idilli az a kép, amiről mesél. Gyakorlatilag zanzásítva előadja a Jelenések könyvét, miközben legalább hat vagy hét Ószövetségi könyvből idéz, vagy utal rájuk. Fontos momentum ez: Múlt, Jelen és Jövő találkozása egyetlen pontban, Jézusban.

De azt is érezzük, hogy múlt, Jelen és jövő nem egyenrangúak: a legfontosabb a Jelen, amit Jézus testesít meg! (Vigyázzatok, legyetek ébren!)

A saját életembe is, ha belenézek, látom, hogy mily kevéssé szoktuk becsülni a Jelent. Túl sok a majd holnap megcsinálom, majd holnap megbeszéljük, majd holnap megfizetem, majd holnap meghálálom. Pedig ezekkel mindig valamit elveszek a Jelentől és nekiadom a holnapnak. Vagy úgyis mondhatom, elveszek valamit Jézustól és nekiadom valami ismeretlen jövőbéli hercegnek. Jézus leginkább a Jelenben van velünk és aki a Jelenben van, az van legközelebb Jézushoz.

Vigyázzatok… Vigyázzatok… Vigyázzatok! – mondja az Ige már-már nyomasztóan sokszor egymás után. Ha ez egy kvízműsor lenne, ezt kétféleképpen is értelmezhetném: 1. vigyázzatok, azaz óvakodjatok a jövőtől! 2. vigyázzatok, azaz óvjátok a jelent! Kedves Vágó úr, én most a 2-es választ szeretném megjelölni.

Torday Gábor