2011. november 17., csütörtök

Pál első levele Timóteushoz 5,21-25

5,21
Kérve kérlek, Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.
5,22
A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!
5,23
Ezután ne csak vizet igyál, hanem - gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is.
5,24
Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; másokat viszont követnek.
5,25
Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.


Zsong a fejem, a presbitérium megújulása önmagában is fontos téma – gondoljuk végig a Timóteus levél szövegét – alkalmatlan vagyok, csak isteni segítséggel teljesíthetem mindazt, ami rám, ránk vár. Ez a megfogalmazás igazságot takar, de nagyon sablonos, ószövetségi elhívásoknál találkozhatunk hasonló mondatokkal. Vagy van Istenben és ezáltal önmagadban elég bizalom vagy nincs. Sopánkodni könnyű, de egyáltalán nem keresztényi magatartás. Most nekem az a hangsúlyos, hogy próbáljuk meg előítélet nélkül elfogadni a másik embert, és lássuk tisztán: társainknak lehetnek rossz és jó szokásai. A szokásaikat, ha rossznak tartjuk, jó szóval értessük meg velük, de az embert ne ítéljük el csak a Timóteus levél feltételeit követve. Körülöttünk egyre többen a kereskedelmi agresszió rabjai lettek nem utolsó sorban a „szórakoztató elektronika” révén. A rabok is meglehet könnyen voltak csábíthatók, de a csábítót kell elítélni nem a rabot.

Fekete Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése