2011. november 27., vasárnap

Pál második levele Timóteushoz 2,19-21

2,19
Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!"
2,20
Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.
2,21
Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.



  • Uram, köszönöm, hogy te vagy a szilárd alap. Köszönöm, hogy ismersz, talán jobban, mint bárki más ezen a földön. Vajon milyen edénynek látsz engem? Aranynak? Ezüstnek? Fának? Cserépnek? Ugye, Uram, neked mindegyik értékes? Kérlek, te mondd ki rám az utolsó értékelést. Ámen.
  • Kérlek Istenem, vegyél a kezedbe, és formálja engem olyan edénnyé, amilyennek te elképzeltél engem. Köszönöm, hogy ha te formálsz, akkor elviselhetek minden változást, és gyönyörködni fogok munkádban. Várok Rád!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése