Jakab 2,1-13

2,1	Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.
2,2	Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában,
2,3	és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz",
2,4	nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?
2,5	Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.
2,6	De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé?
2,7	Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?
2,8	Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek.
2,9	De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket.
2,10	Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.
2,11	Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt.
2,12	Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg.
2,13	Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.

Nem bizony... az igazi hit tényleg nem személyválogató! És én? Hol is állok én ebben az ember-szemezgetésben? Ő tetszik, őt megértem, vele beszélek, mellé leülök, a másik az már kevésbé kedves a szívemnek, de egy mosolyt még megeresztek felé, no talán egy hangos áldás-békesség is belefér. És a „szegény”, akinek a ruhája megfelel ugyan, de a „belseje” nem elég vonzó? Vele leülök-e egy padba, őt meghallgatom-e, rá tudok-e mosolyogni?

Vizsgálgatom magam, de van hiányom bőven, adásban is, kapásban is... mert bizonyos helyzetekben nekem is meg kell tapasztalnom, hogy nem válogattak be az elfogadottak, a szeretettek közé, szegény ruhámban külön ülök, állok és csak vágyom a mosolyra, a szeretetre, vágyom, hogy ne öljenek meg szóval, kirekesztéssel.

Jó lenne ezt nem elfejtenem legközelebb, mikor már érik a szívemben a válogatás, szemezgetés díszes virága, hogy tudva tudjam minden ember Isten hasonlatosságára teremtetett nemcsak én, sőt ÉN.

„Isten nem azért szeret mert értékes vagy, hanem azért vagy értékes, mert Isten szeret.” (Luther)

Fördős Kata