Máté evangéliuma 17,14-27

17,14	Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,
17,15	és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.
17,16	Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."
17,17	Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!"
17,18	Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
17,19	Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
17,20	Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.
17,21	(Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"
17,22	Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,
17,23	megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.
17,24	Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: „A ti mesteretek nem fizet templomadót?”
17,25	„De igen” - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?”
17,26	Miután így felelt: „Az idegenektől”, Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.
17,27	De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."

Jézussal járni számomra mindig megújuló csoda, boldogító adomány. Éltem hosszú éveiben nem ismertem őt, gyakran estem tűzbe, vízbe de az életemben volt valaki, aki felmutatta Őt, aki imádkozott értem, akinek hite meggyógyított. 

Most a böjti időszakban visszagondolva életemre, gyakran imádkozom, hogy ne feledkezzem meg arról, hogy emberek élete múlhat az én imádságomon, az én böjtömön. De jó érzés, hogy nem egyedül járok utamon, vannak társaim, akik erősítenek a bajban, velem éreznek, erőt adnak, velem örülnek, velem imádkoznak.

Kérlek Uram, adj erőt, hogy ne erőtlenedjek el, hogy mindig a Te keresztedre tekintsek, és az emberekben Téged tudjalak meglátni. Ámen

Árvai Lackó