| 18,1 | Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” |
| 18,2 | Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, |
| 18,3 | és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. |
| 18,4 | Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. |
| 18,5 | És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. |
| 18,6 | Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. |
| 18,7 | Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." |
| 18,8 | "Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. |
| 18,9 | Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére." |
| 18,10 | „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát.” |
Ép lelkű ember gyönyörködik a növendék lényekben, kis palánták, kölyökállatok, kiscsirkék látványa is öröm és csaknem mindenkit kényeztetésre, babusgatásra késztet. Különösen igaz ez a kis gyerekekre. A megváltás lényege azonban, hogy mindent jól gondoljunk végig – ezt is. A puszta érzelmi kötődés a gyermekhez útvesztő is lehet, bálvánnyá válhat a gyermek, sőt, bármily szörnyű, ez az alapvetően ősi érzés kórossá, pedofíliává is fajulhat. Holott a gyermekekben elsősorban az a gyönyörű, hogy alakíthatók, nevelhetők, ép lelkű felnőttekké, vagy janicsárokká, környezetüket kímélő és szerető segítőkész emberek, vagy elvgörény önző lények alakulhatnak ki. A mai olvasmány arra figyelmeztet, hogy a gyermek példakép is. A gyermek vakon bízik a felnőttekben, hiszen örül, ha szeretetből eredő étel, játék, kaland részese lehet, és még nem fél, hogy becsaphatják. Olyan Gondviselőnk van, aki egy gyönyörű világba helyezett bennünket, Megváltó Jézussal mutatta meg igazán szeretetét és ad szellemi irányi tást, merre menjünk, mit tegyünk, mondjunk. Nincs okunk félelemre, nem kell félnünk semmitől. Bár csak mindig ezzel a szemlélettel tudnánk élni!
Fekete Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése