20,1 | "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. |
20,2 | Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. |
20,3 | Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, |
20,4 | és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. |
20,5 | Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. |
20,6 | Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? |
20,7 | Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! |
20,8 | Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. |
20,9 | Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. |
20,10 | Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. |
20,11 | Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, |
20,12 | és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. |
20,13 | Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? |
20,14 | Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. |
20,15 | Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? |
20,16 | Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók." |
Írd meg nekünk saját gondolataidat, érzéseidet erről az igeszakaszról! Kattints ide:
Ebben a történetben sok meglepő dolog történik. De a legfurcsább számomra nem a gazda nagyvonalúsága, amiben a később munkába állókat részesíti.
VálaszTörlésSokkal megdöbbentőbb az, hogy ez a gazda nem nyugszik, a kora reggeli munkába állítás után a nap folyamán többször újra és újra kimegy a földre és újabb és újabb ott ténfergő, álldogáló munkásokat fogad fel. Ő már csak ilyen. Magát nem kímélve újra és újra megpróbál bennünket elérni, megszólít, magához hív, szolgálatba állít. Kegyelmez.
Csodás gazdánk van, nem vitás! És ezt látva, ezt tapasztava mit tehet mást egy kegyelmet kapott szolga: Azt hiszem a legjobb, ha Rá figyel, igyekszik megérteni az Ő akaratát, és azt megcselekszi. Örömmel és szívből szolgál neki. Mert Ő nem a teljesítményünket vizsgálja és méri meg, és nem ezek alapján jutalmaz, hanem a hűségünket.
Nekem azért volt ezt nehéz értelmezni, mert hogy képzeletem el a munkát a szőlőben? Tűz a nap, melegem van, fáj a hátam, szomjas vagyok, sok van még hátra, mikor lesz vége, de legalább kapok pénzt, még jobban fáj a hátam... De Isten kertjében olyan, mint amikor az ember élvezi a jól végzett munkát. Arról nem is beszélve, és ezt sajnos manapság nagyon könnyű átérezni, hogy akik reggel kezdtek, azok reggel óta nyugodtak lehettek afelől, hogy lesz munkájuk aznapra. Akik ötkor jöttek, azok az egész napot aggodalomban töltötték. Vajon ki érezte jobban magát?
VálaszTörlésAnna