Mózes ötödik könyve 31, 1-13

^31,1 Mózes folytatta a beszédet egész Izráelhez e szavakkal.

^31,2 Ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az Úr is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon!

^31,3 Az Úr, a te Istened maga kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az Úr.

^31,4 Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket.

^31,5 Hatalmatokba adja őket az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek!

^31,6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.

^31,7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük.

^31,8 Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!

^31,9 Mózes leírta ezt a törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák, meg Izráel összes véneinek.

^31,10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a sátoros ünnepen,

^31,11 amikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt az egész Izráel előtt, fülük hallatára.

^31,12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét.

^31,13 Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.

Szinte felfoghatatlan sok információ van ebben a szakaszban, ha elemeznénk és minden mondatot külön is megvizsgálnák, egy egész tanulmányt írhatnánk róla. 

Hozzám most a megöregedett Mózes áll a legközebb, aki hosszú utat járt be a kiválasztott néppel, aki beszélt Istennel, aki egész életében ott állt az izraeliták és Isten mellett, vagy éppen között. Aki harcolt, veszekedett, segített, vezetett, szidott, bíztatott. Akire sokat bízott az Úr. Mi lenne hát a jutalom? Ő tehetné meg az első lépést Kánaán földjén, ő vezethetné be dicsőséggel népét a vágyott és megígért országba. De nem így lesz, Józsuéé lesz a tisztesség, ami emberi ésszel Mózesnek járt volna. Mikor először olvastam vagy 40 évvel ezelőtt ezt a részt, felháborodtam, hogy micsoda „kiszúrás” ez Mózessel. Egész életében bolyongott, mást se tett mint Istennek „ugrált”, bosszankodott az ostoba néppel és tessék, egy másik fickóé a dicsőség. Akkor kamaszként ez volt a lényeg, ma már az a fontos, amivel Mózes is útra bocsátja utódát, nem mérgesen, nem felháborodva, hanem Isten döntését tudomásul véve: Isten jár velük-velünk, előttünk megy, nem kell félnünk, rettegnünk Ő nem hagy el minket. Mi meg ne feledjük átadni az utánunk jövőknek Isten törvényét, hogy ők is tudják: az Úr velünk van Őbenne lehetünk erősek és bátrak.

Fördős Kata