Mózes ötödik könyve 31, 14-30

^31,14 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét, és álljatok    meg a kijelentés sátrában, mert megbízást akarok neki adni. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában.

^31,15 Az Úr pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött.

^31,16 Az Úr ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem.

^31,17 De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem!

^31,18 De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más istenekhez fordult.

^31,19 Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben.

^31,20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul; azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek, és megszegik szövetségemet.

^31,21 De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódainál sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most készít, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki.

^31,22 Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait.

^31,23 Majd megbízást adott Isten Józsuénak, Nún fiának, és ezt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek!

^31,24 Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig,

^31,25 ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozták:

^31,26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az Úrnak a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened.

^31,27 Mert én tudom, milyen lázadó és kemény nyakú vagy.    Hiszen már most lázadók lettetek az Úrral szemben, amikor még köztetek élek, mi lesz akkor a halálom után?!

^31,28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet.

^31,29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon el fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet kijelöltem nektek. De végül majd utolér benneteket a veszedelem, ha azt teszitek, amit rossznak lát az Úr, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok őt.

^31,30 Ezután elmondta Mózes Izráel egész gyülekezete füle hallatára ezt az éneket, az utolsó szóig.

Mózesről nekem legtöbbször a folyón ringó kis kosár, a Tízparancsolat, a vándorlás jut eszembe. Akivel most ismerkedem, az egy idős ember, akinek az Isten maga mondja, meg kell halnia. S még ekkor is feladata van, amit zúgolódás nélkül teljesít, nem hivatkozik fáradságra, öregségre, testi nyavalyákra teszi, amivel megbízza Izrael Istene. Pedig most sem könnyű a dolga, ismét a nép elé kell állnia, tanítani őket és biztatni Józsuét, aki megteszi azt, amit mi Mózes tisztének gondolnánk.

És azzal a tudattal hal meg, hogy a nép, akiért életét adta elhagyja az Urat, más isteneket imád majd az esküvel neki ígért földön.

Ma sincs ez másképp a bajban futunk a Mennyei Atyához, kiáltozunk Uram, Uram, s mikor elcsendesül a vihar, kiesik agyunkból hogyan is kellene élnünk, milyen úton is kellene járnunk.

Kérlek Uram, adj nekem erőt, hogy ne tántorodjak el Tőled, ne keressek magamnak más isteneket, ne merüljek el a világ sodrásában. Ámen.

Árvai Lackó