Pál második levele a korinthusiakhoz 2, 11-17

^2,12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,

^2,13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.

^2,14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.

^2,15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:

^2,16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?

^2,17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.

Pál nem találja Tituszt Troászban. Felébred benne a korintusi gyülekezetért való aggodalom, és ezért megy Korinthusba. Hálát ad Istennek, hogy "diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk." (14.) 

Mi is merítsünk közvetlenül Isten igéjének tiszta forrásából, hogy miénk legyen az élet "illata"!

Bán Emilné Novák Joli