2012. június 13., szerda

Pál második levele a korinthusiakhoz 8,7-15

8,7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek.
8,8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam.
8,9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
8,10 Tanácsot is adok ebben az ügyben, mert ez hasznos nektek, akik nem csak a cselekvést, hanem előzőleg az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
8,11 Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van!
8,12 Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.
8,13 Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok. Ellenben az egyenlőségnek megfelelően
8,14 a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen;
8,15 amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje."
A közgazdaságtanban alapul vett személy racionális, mohó és önző. Racionális, mert meg tudja határozni céljait, és ki tudja választani a megvalósításhoz szükséges megfelelő eszközöket. Önző, mert közben egyéb szempontok (pl. a másokkal való együttérzés, a lelkiismeret) nem vonják el figyelmét érdekei megvalósításáról. Mohósága azt diktálja, hogy a több az jobb.
Igazi önzetlenségnek tekinthető a jótékonykodás, hiszen ebben az esetben az adakozó nem várhat semmiféle viszonzást. Legtöbbször egy szervezet vagy egy adott személy a megajándékozott, akivel nincs tartós kapcsolat, tehát nem vérható viszonzás. Persze az adakozók egy része az adakozást is haszonra fordítja: leírja az adójából, reklámcélokra használja, társadalmi presztízsét növeli vele, és sorolható.
Minket, keresztyéneket mi motivál, mi indít az adakozásra? Ha a Gondviselésbe vetett bizalommal, hit által történik, akkor egészséges "homo kristianus"-i. Csak így követhetjük Urunkat, a tanításában.
Kis Tamás

1 megjegyzés:

  1. Ugyanakkor ebben a krisztusi "matematikai rendszerben" mégsem kell oly mértékben adakozni, hogy az az adakozót nyomorúságba döntse. A felesleged pótolhatja mások hiányát, ami lehet, hogy egy másik vonatkozásban - majd viszonzásra kerülhet. Itt azért én mégis a testvéri egymáshoz fordulásra való biztatást is érzem. Kinek, kinek amije van, azzal tud szolgálni a másiknak. Amije nincs, azzal nem. Számomra ez az ige az önzés ellen prédikál. A gazdag kereskedőváros, Korintus lakóinak szól, akik Pál leírása szerint, ha hitben, ismeretben gazdagok, akkor ennek meg kell jelennie az elesettek felé való bőkezű adakozásban is. A gyülekezeti tizedet gyakorolni: adni, abból a nálunk nehezebb helyzetben levőknek, örömmel, amit mi is kaptunk! Nem parancsra, hanem a szeretet valódiságának próbájaként, bizonyítékául, hogy:

    "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

    Az adakozás, az önkéntes szolgálat így a megtapasztalt és megértett isteni kegyelemre adott válasz és egyben a hála jele.

    VálaszTörlés