8,16
Hála legyen az Istennek, aki értetek ugyanezt a
buzgóságot adta Titusz szívébe.
8,17
Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén,
önként ment el hozzátok.
8,18
Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az
evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi
gyülekezetet.
8,19
Sőt ezenkívül a gyülekezetek kiválasztották őt
útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben
szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk
megmutatására.
8,20
Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon
minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt:
8,21
mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem
az emberek előtt is.
8,22
Elküldtük velük együtt azt a testvért, akinek az
alkalmasságát sok mindenben kipróbáltuk, mert sokszor buzgó
volt, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek.
8,23
Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek
munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei
ők: Krisztus dicsősége.
8,24
Tanúsítsatok tehát irántuk szeretetet, és mutassátok meg
nekik, hogy méltón dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.
"Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."
VálaszTörlésNem csak becsületesnek kell lenni, de annak is kell látszani, mondja egyik presbiter testvérem, és ez így igaz.
Gonddal lenni a tisztességre - ez alapkövetelmény a Krisztust követők számára, hiszen az Úr arra hív bennünket, hogy az Ő nyomdokain haladjunk. Tiszta, világos, átlátható, kontroll alatt működő, minden kételyt kizárónak kell lennie az egyháznak és nekünk is, akik benne munkálkodunk. Mert ma is vannak rágalmak és rágalmazók, melyek motivációja különféle lehet, melyek ellen csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha őszinte, egyértelmű, tiszta, rendezett viszonyokat teremtünk magunk, az egyházunk körül.
Ehhez megpróbáltakra, hiteles, hűséges munkatársakra van szükség, akik képesek az Úr dicsőségére szolgálni, képesek és tudják önmagukat adni abba szolgálatba, ahova az Úr őket helyezte. Ekkor tud a szolgálat nem teher, nem kényszer, nem nyűg, hanem igazi tisztesség, hálával és örömmel vállalt feladattá válni. Erről ír Pál, de ez ma sincs másképp.