Péntek, Jel 10,1-7

És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop: kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: "Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le". Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő, hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

Mozgalmas képeivel a teremtés hét napjára, a teremtettség csodálatos redezettségre utal mai igénk. Hihetetlen átgondoltság, végtelen bonyolultság: minden mindenel összefügg.

Elsőre olyan egyszerűen hangzik: nem lesz többé idő...

Ha valaki nem érti a Jelenések "érthetetlen, ókori rébuszait", mert a pontos definíciókat szereti, számára ezt ajánlom:  "Az abszolút tér és idő azt jelenti, hogy létezik olyan inerciarendszer, melyhez a világegyetemben fellépő minden időben és térben történő változást viszonyíthatunk..."

Fizikusok, figyelem, nem lesz inerciarendszer...

Molnár Péter