Zsidókhoz írt levél 7,11-28

Kolozsvári Tamás: Krisztus feltámadása, szárnyasoltár, 1427.

Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. A bizonyságtétel így szól: "Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint." Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá - azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké." Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

Ha elrontunk valamit, különösen ha az egy értékes ajándék, kényszert érzünk, hogy mielőbb helyrehozzuk a hibát. Szomorú tény, az emberi élettel együtt jár: mindenki hibázik, elront dolgokat. Az ókori zsidó nép a papokra bízta az engesztelést, amit azok áldozatokkal végezték el. 2000 évvel ezelőtt jött egy ember aki hibátlan volt. Istenember, a tökéletes főpap, aki halkan, de mindenki által azóta is jól hallhatóan annyit mondott: az Isten szeretet. Bemutatta az engesztelő áldozatot amiről Hamvas Béla igy ir: "Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni." Adja meg a Mindenható, hogy átélhessük - legalább egy kicsit - ezt a viszonzástól független odaadó szeretetet. 

Fekete Márton