Apostolok Cselekedetei 15,12-21

Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg!

15,12 Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. 15,13 Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! 15,14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. 15,15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: 15,16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, 15,17 hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, 15,18 és aki ezt öröktől fogva tudja. 15,19 Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, 15,20 hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 15,21 Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt."

Ha meggondoljuk, ma is hasonló a keresztyének helyzete, mint az apostolok működésének első évtizedeiben. Kisebbségben vagyunk. A körülöttünk élők nagy részének vagy semmilyen kapcsolata nincs Istennel, mint az akkori pogányoknak, vagy istenhívők ugyan, de Krisztust elutasító gondolatvilágban élnek, mint a korabeli zsidók. Hogyan közelítsünk hozzájuk? Jakab azt mondja: türelemmel, szeretettel. Ha Istenről, Krisztusról beszélünk nekik, hagyjunk időt a számukra újszerű világkép befogadására. Ha úgy látjuk, hogy a hit csirája megfogant bennük, engedjük azt növekedni, de ne akarjuk eddigi életformájukat egyszerre megváltoztatni.
Csak a legfontosabbakra figyeljünk, számunkra talán már természetes, de hitélet lényegét valójában nem érintő részletkérdésekben ne legyünk erőszakosak. A hit Isten ajándéka. Mi hitet nem tudunk ajándékozni, de a megfelelő talaj előkészítésében és termékenyítésében munkatársai lehetünk Istennek.

Mándy Tamás