 |
Korinthus városa Augusztusz idejében |
1,1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, 1,2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 1,3 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 1,4 Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 1,5 Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 1,6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 1,7 Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 1,8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.1,9 Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
- Köszönöm Istenem, hogy sokféleképpen szólsz hozzánk! Köszönöm Lukács történeti szemléletét, és azt, hogy most pedig Pál levelét, ezt a szelíd de határozott nevelést olvashatjuk napról napra!
- Add nekünk is, hogy gazdagodhassunk ismeretben és beszédben, életünk formálódhasson a veled való közösségben!
- Add a te elhívásodat sokaknak ebben a városban is, adj lehetőséget és mutass új utakat ebben a munkában nekünk!
- Annyi mindenre vágytam már az életemben: békességre, kegyelemre, meggazdagodásra, ismeretre, semmiféle hiányállapotra! Uram, a Veled való szoros kapcsolat gazdagíthat meg egy életre, az örök életre! Hálát adok Neked ezért! Ámen.
- Uram, ha így nézem a világot, gazdag vagyok és bővölködöm. Köszönöm a Krisztusban átélt meggazdagodást. Kérlek, adj türelmet, hogy megtaláljam kegyelmed ajándékait. Ámen.
- Uram, annyi gazdagság van áldásodban, amivel átformálsz minket - és mi mégsem akarunk változni. Adj nyitottságot, bátorságot, alázatot, hogy népeddé formálódjunk - mi, korinthusiak Budán, Budapesten!
Ma reggel Márk evangéliumának végét olvastam (13-16.). Elfogott a kétségbeesés. Nem szeretem, nem szerettem sosem a Júdás árulását olvasni, mindig rámtört a félelem. Miért tette? Jézus közelében volt, látta cselekedeteit, hallotta tanítását, mégis elárulta. Én jobb vagyok-e nála? Milyen kísértéseket hoz majd az én életem? Helyt tudok-e állni? Az Igét továbbolvasva láthatjuk, hogy mindenkinek megrendül a hite a tanítványok közül. Erre miért volt szükség? Isten a tökéletes szülő. Miért így formál? Elkezdtem imádkozni hitemért, és azért hogy mindig Isten közelében maradhassak, hogy erősítse jellemem, legyen a gyémánt tengelyem, a sziklaalapom. És végül, mint minden felszabadító imámban, arra jutottam: „legyen meg a Te akaratod”. Aztán elolvastam a napi Igét, és válasznak éreztem az imáimra. Nagy hálát érzek a szívemben.
VálaszTörlésÁgi
"HŰ AZ ISTEN" Minden félelem, kétségbeesés, bánat szétfoszlik. Mert a kulcs nem az én hűségem hozzá, hanem az ÖVÉ hozzám!
VálaszTörlésHűsége végtelen!
És ez végtelen lehetőség a VELE való közösségben gazdagodni!
Köszönöm Ági, hogy ezt leírtad!
VálaszTörlésmp