2,26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához
ezzel a békés üzenettel: 2,27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig
csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 2,28 Ha enni
akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj
nekem. Éppen csak át szeretnék gyalogolni. 2,29 Ugyanígy jártak el
Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így
akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, az Úr akar
nekünk adni. 2,30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni,
hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, az Úr, és makaccsá tette
a szívét, hogy kezedbe adja országát, ahogyan van ma is. 2,31 Akkor
ezt mondta nekem az Úr: Lásd, én elhatároztam, hogy neked adom Szíhónt és
országát, fogj hozzá tehát országának a birtokbavételéhez! 2,32 De
Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék
velünk. 2,33 Istenünk, az Úr azonban kezünkbe adta őt, úgyhogy
megvertük fiaival és egész hadinépével együtt. 2,34 Elfoglaltuk
abban az időben valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat,
asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit. 2,35 Csak
az állatokat tartottuk meg zsákmányként és ami az elfoglalt városokban prédára
került. 2,36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak
menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott nekünk ellenállni.
Valamennyit nekünk adta Istenünk, az Úr. 2,37 De Ammón fiainak a
földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék
városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, az Úr.
.
én meg szeretném kérdezni, hogy ennek az igének mi az üzenete? mert az emberirtáson nem tudok túljutni.
VálaszTörlésA református bibliaolvasó kalauz szerint ez:
VálaszTörlésSzíhón, Hesbón királya esetében a fáraó Izráellel szembeni viselkedéséhez hasonló a helyzet. Mózes követet küld hozzá békés üzenettel, Isten akaratára való hivatkozással. A válasz: Isten akaratának, hatalmának lebecsülése, saját erejének túlbecsülése. Az eredmény: Hesbón egész népének megsemmisítése, mert Isten így döntött róla. Ma sem mindegy, hogyan fogadjuk Isten akaratát, intését, igéjében közölt tanácsait. Vigyázz, nehogy Hesbón királyának és népének a sorsára juss!
Kedves Kérdező!
VálaszTörlésMegértem, hogy az emberirtás kifejezés olyan érzéseket kelthet Önnel együtt minden jóérzésű emberben, ami esetleg eltávolítja az Ószövetség olvasásától. Ilyenkor gyakran Istenről is végletesen kezdünk gondolkodni.
Kérem, tartson velem, hogy megnézzük, mi is áll valójában a szövegben.
Isten arra ad parancsot választott népének, hogy vonuljon át az adott területen, lehetőleg békésen, zsákmányszerzés nélkül. Még a víz és élelem vásárlására is ajánlatot tesznek, amivel az adott környék kereskedelmét lendíthették volna. De Szíhon, az ország királya nem akarta ezt. Ő háborúzni akart.
Ekkor vetődik fel a kérdés: mi legyen? Tegyen Izráel népe hatalmas kerülőt? Kockáztasson idő-és emberveszteséget? Ők ott és akkor a megkerülés helyett a szembemenést választották, mert ezt tartották a küldetésük végrehajtása szempontjából a leghelyesebbnek. Ez emberi döntés, erre egyáltalán nem kaptak parancsot Istentől. A harc során győztek, és győzelmüket nem a maguk érdemének, hanem Isten erejének tulajdonították. De látjuk azt is a szövegből, hogy ennél a résznél Isten már nem szólal meg.
Fontos tudnunk, hogy a Biblia bemutat olyan helyzeteket, amelyekben az emberek jól megértik Istent, de olyanokat is, amelyekben egyáltalán nem, vagy félreértik, vagy nem veszik észre, hogy hallgat.
Krisztus utáni emberként pedig mindenképpen elgondolkodtató, hogy vajon ugyanilyen döntést kell-e hoznia a keresztény közösségnek hasonló helyzetben, vagy adódik más lehetőség. Meggyőződésem, hogy Isten nem akar népirtást, és egyetlen ember halála is együttérzést és vigasztalást vált ki belőle.
De az a dilemma is előkerül, hogy vajon megakadályozhatja-e Isten népét, a keresztény egyházat küldetése végig vitelében egy hatalmaskodó király.
Örök dilemma ez, és velünk lesz mindvégig a földi életben: a világban vándorló Isten népe, a világi körülmények között élő keresztény egyház és a világ viszonya. Ebben a kérdésben Jézus személye igazít el bennünket, és ad példát nekünk. Ezt a mindenkori emberek a személyes döntéseikkel teszik láthatóvá: jó, ha hitelesen.
Katalin, köszönöm a válaszát. Én is elbizonytalanodtam, mint az első kérdező. Sőt szegezték már nekem ezt a kérdést a Bibliát olvasni kezdő családtagjaim is. Nagyon nehéz elfogadni a Seregek Urát, nehéz elfogadni, hogy más akár erőszakkal is védelmezi hitét. Lehet, hogy magammal szemben elnézőbb lennék? Istennek hála, nem kerültem még ilyen helyzetbe.
VálaszTörlésOrsi
Kedves Katalin,
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megtisztelt válaszával. Egészen más megvilágításba helyezte a szöveget előttem. Felnőtt fejjel kezdek érdeklődni a Biblia iránt, az Újtestamentum nem ismeretlen, de az Ószövetséget valóban kissé tartózkodóan kezelem, mert tudom, és a példa is mutatja, hogy nem tudom megfelelően érteni, felszínes felfogása pedig inkább csak félelmet kelt. Hozzátenném, tanulmányaim során úgy "értesültem", némiképp ez a Biblia fordításával is magyarázható: az arámi szövegek a görög fordításokon keresztül lettek végül egyéb nyelvekre lefordítva, így az (ókori, középkori) görögségre jellemző filozófia, filozofikus gondolkodás hatása végérvényesen a Biblia szövegének jellemzőjévé vált, noha eredetileg nem volt ez így. Persze, talán ennél is sokatmondóbb indok, hogy Istent sem ismerem eléggé, hogyan ismerhetném és értelmezhetném hát jól a gondolatait.
Első kérdező